Michael Flatley's Lord of the Dance

Pécs - Lauber D. Sportcsarnok, 2010. május 4. - 19:00

Veszprém – Aréna, 2010. május 5. - 19:00

Győr - Egyetemi Csarnok, 2010. május 6. - 19:00

Budapest - SYMA Csarnok, 2010. május 7. - 20:00

Debrecen - Főnix Csarnok, 2010. május 8. - 19:00

Nem túlzás mára fogalomként ismerni e címet. Ha van favoritja a világszerte valaha bemutatásra került táncprodukcióknak, akkor az kétséget kizáróan az ír rendező és sokszoros nemzetközi díjnyertes tánc zseni, Michael Flatley előadása. A Los Angeles Times által „varázslatos kalandnak” nevezett előadás valójában egy az ír folklór alapjait használó utazás az időben, a Jó és a Gonosz klasszikus meséje. A történet kibontakozása során a Kis Lélek segít a Tánc Urának megvédeni az embereket a Don Dorcha, a Sötét Úr ellen, miközben a nézők lehengerlő ízelítőt kapnak az ír és a ritmikus kelta tánc mágiájából. A Lord Of The Dance 1996-os bemutatása óta példátlan világsikernek örvend. A show megálmodója és művészeti vezetője Michael Flatley, akinek profi karrierje az 1980-as években kezdődött. A nemzetközi áttörést a 94-es Eurovíziós Dalfesztiválon bemutatott, mára már legendásnak számító 7 perc jelentette, amely a 2 évvel későbbi Lord Of The Dance produkciójában, a sztár megkérdőjelezhetetlen főművében teljesedett ki. Szinte elképesztő az előadás elmúlt 12 évének eredménylajstroma a világ minden táján. 10 nap alatt 250ezer eladott jegy Ausztráliában, 21 egymást követő előadás a londoni Wembley Arénában, több tízmillió eladott cd és dvd világszerte, hogy csak néhányat említsünk a megdönthetetlen rekordokat felsorakoztató káprázatos produkcióról. 400 alkalommal a címszerepet is maga Flatley táncolta 1998 júniusáig, aki egyébként több egyéni kategóriában is bekerült a Guinness Book Of World Records-ba, mint a Legjobban fizetett táncos, a Legmagasabb összegre biztosított lábak (40.000.000$), vagy Világ Leggyorsabb lába – (35 „tap” –azaz talajhoz érintés – másodpercenként). A 600 jelmezt felvonultató előadás sodró iramát sejteti, hogy az 50 táncos átlagéletkora mindössze 22 év. A fiatal tehetséget a Világsztár nagy gonddal, maga válogatja, képzi, saját elmondása szerint „Szupersztárrá”. A világhódító társulat előadását szerény becslés szerint mintegy 100 millió néző látta világszerte. Bár a show nem először jár hazánkban sem, a sikert mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hatalmas érdeklődésre való tekintettel Lord Of The Dance, a május 7-i budapesti előadást követően már biztosan másnap, 8-án is bemutatásra kerül a Syma Rendezvénycsarnokban. Idén májusban a világot rabul ejtő tánc-show hazai turnéja több vidéki városnak is kedvez majd. Az ír tánc és muzsika szerelmesei Budapest mellett május 4-én Pécsen, május 5-én Veszprémben, május 6-án Győrben és május 9-én Debrecenben élhetik át minden idők egyik legnagyobb hatású előadását. Michael Flatley (a show producere és koreográfusa) korára való tekintettel nem lép fel az együttessel.

Kyle Eastwood

Millenáris Teátrum, 2010 május 20. - 20:00

Egyáltalán nem meglepő, hogy a hollywoodi legenda, Clint Eastwood fia, Kyle Eastwood igazán lélegzetelállító „super cool” dallamvilágot képes megálmodni. Okos, emelkedett és intelligens stílusát mindenhol elismerik a jazz világában. Kyle olyan érzékenységgel és profizmussal állítja színpadra az élő koncerteket, hogy a létező legigényesebb zeneként kerültek a köztudatba. Kyle egy tehetséges angol zenekarral dolgozik, így a világ majdnem összes zeneszerető emberének elnyerte az elismerését, és ennek semmi köze nem volt a családfájának. Kyle legutóbbi, Metropolitain című albuma a harmadik, amely a Candid kiadónál jelent meg. Sokkal élethűbben adja vissza azt az élő hangzást, amely a világ minden táján lenyűgözte a közönségét. Előremutató, újszerű stílusával és annak köszönhetően, hogy olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Till Bronner, Camille, Manu Katche és Eric Legnini, Kyle valóban Európa jazz elitjének a tagjai között tudhatja magát. A lemez társproducere ráadásul Miles Davis fia, Erin Davis volt és Kyle régi alkotótársa, Michael Stevens. Ahogy azt a The Independent egyik lapszámában mesélte magáról, egy igazi zenész családból származik.

- Amikor megmondtam édesapámnak, a színész és rendező Clint Eastwoodnak, hogy zenész akarok lenni, nagyon örült neki - mondta.

– A zene mindig nagyon fontos volt a családunkban. A szüleimnek köszönhetem a zenei ízlésemet, és azt, hogy egészen kiskorom óta szeretem a jazzt. Emlékszem, miközben a házifeladatomat írtam, Duke Ellington, Count Basie és Miles Davis Dave Brubeck, Thelonious Monk, és a Stan Kenton Big Band lemezei szóltak a házban. Apukám zongorázik, ahogy régen édesanyám is, sőt anyukám édesanyja zenetanár volt Illionisban, a Northwestern Egyetemen. Kyle számtalan alkalommal ment el édesapjáékkal a Monterey Jazz Fesztiválra.

- Egy híres apának az az egyetlen előnye, hogy bármikor be tudsz menni a színfalak mögé – mesélte egy interjúban, amit a mostoha anyja, Dina Ruiz Eastwood készített vele.

– Sok nagysággal találkoztam, többek között Dizzy Gillespie-vel és Sarah Vaughannal. Ha erre gondolok, mindig rádöbbenek, hogy ezek a zenészek milyen nagy hatással voltak a pályámra!

Első élménye az volt, amikor Clint megmutatta neki, hogyan játssza a Boogie Woogie basszus szólamát bal kézzel, miközben ő a szólót játszotta a jobb kezével.. Ezek után nem csoda, hogy Eastwood főiskolás korában basszusgitározni kezdett. R&B-t tanult, és hallás után reggae-t is játszott. Miután a francia basszusgitáros, Bunny Brunel tanítványa lett, rendszeresen koncertezett New Yorkban, valamint Los Angelesben és környékén. Ezzel egyidőben megalapította a Kyle Eastwood Quartetet, akikkel fellépett 1996-ban az Eastwood After Hours: Live at Carnegie Hall elnevezésű koncerten, amely Clint Eastwood és a jazz iránti szeretete előtt tisztelgett.
Az édesapja egyébként is mindig támogatta és szerette, amit csinál.

- Ami az édesapámat illeti, azóta, hogy komolyan kezdtem venni a zenei pályámat, mindig mellettem állt – mondta a The Independentnek adott interjúban

1998-ban a Sony kiadta első CD-jét From There To Here címmel, amelyeken ugyanúgy voltak jazz standardek, mint saját szerzemények. Miután szerződést kötött a brit Candid kiadóval 2004-ben, Eastwood Dave Koz Rendezvous kiadójához pártolt, ahol meg is jelent két albuma. 2005-ben a Paris Blue látott napvilágot, amellyel kapcsolatban elmondta, “a jazz gyökereket meghagyta, de még megfűszerezte egy kis swinggel és funkyval. Nem csoda, hogy az album a francia jazz slágerlista első helyén landolt. Harmadik, Now című CD-jén Ben Cullum és a londoni zenei élet elitje mellett együtt dolgozott a BBC jazz díjának zongoristájával, Andrew McCormackkal. A címadó dal posztmodern jazz átiratától kezdve a Let’s Play buja dallamán keresztül a September Nights elektro-groove-os hangulatáig a hallgatókat magával ragadták a lemez szerzeményei. 2007-ben és tavaly a Now című albumot Kyle három földrészen mutatta be élőben. Zenekarával óriási sikert arattak és a legjobb kritikákat kaptak, bármerre is jártak. Szólókarrierje mellett Eastwood több olyan filmnek a zenéjét jegyzi előadóként, zeneszerzőként vagy hangszerelőként amelyben az édesapja szerepelt. Az első a Titokzatos folyó volt, ami Oscar Díjat is kapott. Ezt a Regarding Henry, a Zöldfülű, a négy Oscar díjat nyert Millió dolláros bébi, A Dicsőség zászlaja, a Levelek Iwo Dzsimáról, az Elcserélt életek, a Sorsvonat és a Gran Torino című produkciók követték. Színészként is bemutatkozott, többek között a L'Heure d'été, A Szív hídjai, a Lebujzenész és a The Outlaw Josey Wales című filmekben.